Már régen érik ez a bejegyzés, mert már akkor elterveztem, hogy hordozni fogom a gyermekem, amikor a lányom még a pocakomban volt. Bújtam a netet és már nem tudom, pontosan mit írtam a keresőbe, de ráakadtam egy fantasztikus
blogra, és onnan már egyenesen vezetett az út egy közösséghez, a
mamami-hoz, a hordozásról, várandósságról, szülésről, szoptatásról, gyereknevelésről. Nagyon segítőkész, kedves emberek társasága, Marát sem szoptatnám még mindig (és ameddig csak lehet), ha nem találok rájuk... Igény szerinti szoptatás, tejkő - utóbbiról még talán a védőnő sem hallott itt nálunk, de azt folyton hallottam, ha Mara sírt, hogy biztos nincs elég tejed, biztos sűrű a tej, biztos... Ha rájuk hallgatok, most tápszert kapna a lányom, és a fontos táp-és védőanyagok mellett a kötődés egy lépcsője is kimaradt volna. Na, de elkanyarodtam egy kicsit.
Szóval, hordozunk-vagyis főleg én, de apa is néha felbátorodik. :-) Mindketten élvezzük, Mara is, én is, és nagyon megkönnyíti a mindennapjainkat. Azért nem olyan ismeretlen fogalom a kenguru, sokan hordoznak abban, de nekem még a várandósság alatt sem volt túl szimpatikus, valahogy nem tűnt kényelmesnek, se a hordozó személynek, se a babának. Úgy lógtak a mamán. Aztán a kutakodás alatt megtudtam, hogy milyen is a helyes hordozás (kifelé ne!), a jó hordozó.
A mi utunk: Marát 3 hetesen tettem először kendőbe, iszonyú hasfájós volt és azt olvastam, a hordozás segít. Igen, sokszor csak így tudott elaludni. Már újszülöttkortól lehet hordozni, legjobb a rugalmas kendő, az nagyon jól körülöleli a babát.
Azután jött a
mei tai (Bamberoo, Kozy, Bora, Hajtka stb.), ami 3-4 hónapos kortól használható. Madaras mei tai-unkban elöl vittem, nagyon szeretjük és máig úgy vinném, ha nem okosítanak ki, hogy ha a baba eléri a 8 kg-t, ideje a háton hordozásnak (amikor apukám először meglátott bennünket, Mara a hátamon, felkiáltott: Itt a kis indián! Tudnak valamit az indiánok...), ha akarok még gyereket és nem akarok idejekorán inkontinenciával küzdeni. Így a bensőséges elölhordozást felváltotta a háti. Kicsit körülményesebb és több bátorságra van szükség, de az is nagyon jó. Sőt, felszabadul mindkét kezem, ahogy az elölhordozásnál is, de akkor olyan volt megint, mint pocakosan, nem fértem sehova, így szabadabb a mozgás, lehet házimunkát végezni. :-D
És akkor felfedeztem a csatos hordozót (SSC-soft structured carrier), ami a mei tai és a hátizsák keresztezéséből született, azt hiszem. Így nem kell bajlódni a pántokkal pl. a sáros földön. 2 napja van nálunk a katicánk, de már most imádom, olyan egyszerű a használata.
És a készletünkben van még egy erszény is, amit elsősorban csípőhordozáshoz szereztem be. Ez is nagyon praktikus, de hosszabb távon csak a test egyik oldalára terhel. Újszülött babánál ideális a bölcsőtartáshoz.
Szót kell ejteni még a szövött kendőkről is (Didymos, Girasol, Lana, Storchenwiege, Carolino, Nandu). Sajnos ilyenünk még nincs, a kívánságlistán szerepel egy beszerzése (tünetként felléphet a hordozóhalmozás, de én megelégednék csak egy minőségi kendővel, ez pedig a
JPMBB!!-rugalmas kendő ugyan, de nehezebb babáknak is tökéletes :-)).
