Álmomban a karjaimban ringatlak én...

Kedves barátnőm gondolt rám és ezt a verset küldte:

Ne gondold,hogy Ő már elment,

Hiszen útja csak most kezdődött.

Az élet olyan végtelen,

E földi csak egy a sok között!!

Csak gondolj rá a bánat és könny mellett

Hogy ő már pihen ott, ahol nincsenek

Napok, évek, csak örök élet

Képzeld mennyire szeretné, ha mi tudnánk,

Hogy boldogan, szomorúság nélkül

Hagyjuk el földi hazánk.

S, hogy örökre élünk azoknak a szivében,

Kiket őszintén megérintettünk

ebben az életben.

Semmi sem veszik el, amit szeretünk

S Ő volt a legkedvesebb szerettünk!!!!

Nehéz napok ezek...