Monday, December 21, 2009

Fehér karácsony-remélem


Amúgy én nyár- és napimádó vagyok, a havat nem nagyon szeretem, de talán rám is ragad majd a gyermeki izgalomból, ahogy Mara a hóban játszik, ha nagyobbacska lesz. Az első szánkózást megejtettük, apa volt a mi aranyos szánhúzónk (előtte kicsit ellenkeztem, nem hittem, hogy engem is elhúz...)
És remélem, hogy legalább karácsonyig kitart a fehér dunyha a tájon. Most érzem először, hogy az olyan szép lenne...

Izgalommal készülünk az első közös karácsonyra, bár Mara még nagyon pici, jövőre érdekesebb lesz neki biztosan az egész. Hallgatjuk a karácsonyi dalocskákat, a mézeskalácsok is elkészültek, még a díszítés maradt (és a takarítás egy része :-D). A blogot is karácsonyi ruhába öltöztettem...

Békés, boldog karácsonyi ünnepeket kívánunk!





Tuesday, December 15, 2009

Karácsonyi húzogatós


Végre elkészült az ajándékom a karácsonyi húzogatós páromnak (egyelőre nem írom le, ki az ), hamarosan talán meg is kapja. Kicsit küzdöttem a postán, vám kérdés is felmerült (elképzeltem, hogy a vámosok kiráncigálják a sztiropor golyócskákkal védett ajándékokat, és ugyanúgy óvatosan visszateszik), ezért egy kedves ismerősömet kértem meg, hogy Magyarországon adja fel a csomagot. Így hamarabb is odaér és remélhetőleg sértetlenül. :-)

Kibújt az első fogacska



Mara nem volt extra nyűgös a napokban, csak néha sírdogált, de vagy álmos volt vagy éhes, ez a két variáció jöhetett számításba. Pénteken látogatóban voltunk egy kislánynál, aki Marától 1,5 hónappal idősebb, már 2 foga kibújt. Úgy látszik, Mara megirigyelte őket, mert másnap este a fürdésnél apa észrevette, hogy valami készülődik. A jobb alsó fog már áttört, tegnap már a kis recét is éreztem, amikor géllel kenegettem, de a bal oldalon is látszik, hogy az is hamarosan kibújik. Képet még nem sikerült készíteni, a nyelvét is kiölti, ha meg akarjuk nézni. :-)

Thursday, December 3, 2009

Hátamon egy ákom-bákom


Már régen érik ez a bejegyzés, mert már akkor elterveztem, hogy hordozni fogom a gyermekem, amikor a lányom még a pocakomban volt. Bújtam a netet és már nem tudom, pontosan mit írtam a keresőbe, de ráakadtam egy fantasztikus blogra, és onnan már egyenesen vezetett az út egy közösséghez, a mamami-hoz, a hordozásról, várandósságról, szülésről, szoptatásról, gyereknevelésről. Nagyon segítőkész, kedves emberek társasága, Marát sem szoptatnám még mindig (és ameddig csak lehet), ha nem találok rájuk... Igény szerinti szoptatás, tejkő - utóbbiról még talán a védőnő sem hallott itt nálunk, de azt folyton hallottam, ha Mara sírt, hogy biztos nincs elég tejed, biztos sűrű a tej, biztos... Ha rájuk hallgatok, most tápszert kapna a lányom, és a fontos táp-és védőanyagok mellett a kötődés egy lépcsője is kimaradt volna. Na, de elkanyarodtam egy kicsit.

Szóval, hordozunk-vagyis főleg én, de apa is néha felbátorodik. :-) Mindketten élvezzük, Mara is, én is, és nagyon megkönnyíti a mindennapjainkat. Azért nem olyan ismeretlen fogalom a kenguru, sokan hordoznak abban, de nekem még a várandósság alatt sem volt túl szimpatikus, valahogy nem tűnt kényelmesnek, se a hordozó személynek, se a babának. Úgy lógtak a mamán. Aztán a kutakodás alatt megtudtam, hogy milyen is a helyes hordozás (kifelé ne!), a jó hordozó.

A mi utunk: Marát 3 hetesen tettem először kendőbe, iszonyú hasfájós volt és azt olvastam, a hordozás segít. Igen, sokszor csak így tudott elaludni. Már újszülöttkortól lehet hordozni, legjobb a rugalmas kendő, az nagyon jól körülöleli a babát.
Azután jött a mei tai (Bamberoo, Kozy, Bora, Hajtka stb.), ami 3-4 hónapos kortól használható. Madaras mei tai-unkban elöl vittem, nagyon szeretjük és máig úgy vinném, ha nem okosítanak ki, hogy ha a baba eléri a 8 kg-t, ideje a háton hordozásnak (amikor apukám először meglátott bennünket, Mara a hátamon, felkiáltott: Itt a kis indián! Tudnak valamit az indiánok...), ha akarok még gyereket és nem akarok idejekorán inkontinenciával küzdeni. Így a bensőséges elölhordozást felváltotta a háti. Kicsit körülményesebb és több bátorságra van szükség, de az is nagyon jó. Sőt, felszabadul mindkét kezem, ahogy az elölhordozásnál is, de akkor olyan volt megint, mint pocakosan, nem fértem sehova, így szabadabb a mozgás, lehet házimunkát végezni. :-D
És akkor felfedeztem a csatos hordozót (SSC-soft structured carrier), ami a mei tai és a hátizsák keresztezéséből született, azt hiszem. Így nem kell bajlódni a pántokkal pl. a sáros földön. 2 napja van nálunk a katicánk, de már most imádom, olyan egyszerű a használata.

És a készletünkben van még egy erszény is, amit elsősorban csípőhordozáshoz szereztem be. Ez is nagyon praktikus, de hosszabb távon csak a test egyik oldalára terhel. Újszülött babánál ideális a bölcsőtartáshoz.

Szót kell ejteni még a szövött kendőkről is (Didymos, Girasol, Lana, Storchenwiege, Carolino, Nandu). Sajnos ilyenünk még nincs, a kívánságlistán szerepel egy beszerzése (tünetként felléphet a hordozóhalmozás, de én megelégednék csak egy minőségi kendővel, ez pedig a JPMBB!!-rugalmas kendő ugyan, de nehezebb babáknak is tökéletes :-)).


Gyönyörű fonalak nálunk

About Me

Followers

Kedvenc az Etsy-n