Fehér karácsony-remélem

Amúgy én nyár- és napimádó vagyok, a havat nem nagyon szeretem, de talán rám is ragad majd a gyermeki izgalomból, ahogy Mara a hóban játszik, ha nagyobbacska lesz. Az első szánkózást megejtettük, apa volt a mi aranyos szánhúzónk (előtte kicsit ellenkeztem, nem hittem, hogy engem is elhúz...)
És remélem, hogy legalább karácsonyig kitart a fehér dunyha a tájon. Most érzem először, hogy az olyan szép lenne...

Izgalommal készülünk az első közös karácsonyra, bár Mara még nagyon pici, jövőre érdekesebb lesz neki biztosan az egész. Hallgatjuk a karácsonyi dalocskákat, a mézeskalácsok is elkészültek, még a díszítés maradt (és a takarítás egy része :-D). A blogot is karácsonyi ruhába öltöztettem...

Békés, boldog karácsonyi ünnepeket kívánunk!