Péntek. Várjuk, hogy végre hétvége legyen, de még ott a péntek, végig kell gyűrni, hogy aztán felszabadultan élvezhessük (vagy dolgozhassuk) a hétvégét. Tornyosul a vasalnivaló, megyek is rögtön... :-D
Lazításképp ma két horgolmányomat is befejeztem, mivel Mara ma nem mutatott érdeklődést a gombolyagok iránt, inkább eljátszott mellettem. Néha félbeszakítottam a munkát, mert meg kellett néznem egy lapozgatós könyvet, elénekelni egy dalocskát, meg sétáltunk is, de valahogy ma haladtam.
Kedves kolléganőm, akinek a munkáiban már az osztályteremben is gyönyörködöm, hozott "egy kis" vatelint, így sikerült befejeznem a horgolt labdát. A hétvégén biztos nem jutottam volna el a boltba. Köszi, ccsigaház! A huncut tulajdonosnak nagyon tetszik a művem. A befejező szálat a séta közben dolgoztam el. Ez már mániákusság?
Keresgélés közben bukkantam rá erre a sapkára. Anyukám kötögetős múltjából maradt rám egy csomó fonal, így nekiláttam a felhasználásuknak. Igaz, kicsit szúrós fajta (két árnyalatot fogtam egybe), de majd a szúrós napjaimon viselem.
A varrógép most kicsit pihen, bár már többször előfordult, hogy amikor befejezem a horgolt dolgot, akkor varrós terveket nézegetek. Találtam egy jó leírást megunt pulcsi átalakítására. Hamarosan csattog az olló!
Addig is egy jobb kép a táskáról, ami nagyon a szívemhez nőtt, a barátnőmhöz vándorolt. Remélem, örömét leli benne.
Belevágtam és elkészítettem az első táskámat. Kifordítom-befordítom típusú. Nagyon örülök a végeredménynek! Ajándékba készült, de nehéz lesz megválnom tőle. Rákattantam a horgolt táskákra is, annyira tetszenek!
Első sikeres gyurma alkotásom: Nagyon megörültek neki-készítenem kell egy másikat is anyának vagy apának. Attól függ, ki volt a gyorsabb.
És mivel nyűglődök már egy ideje a fodros toppal (első körben a fodrokat fogom "leszerelni"), apró sikerélmény volt a mai zsebkendő tartó. Kicsit kajla lett, így egy másikat is készítek. A barátnőmnek így azért nem adom oda. :-D
Megint horgoltam. Annyira kikapcsol, megnyugtat... Még akkor is, ha minden 2. öltés után le kell tennem, mert Mara valamit akrobatázik. Ma először mászott fel egyedül a fotelra. :-D
Egy megjegyzés várt ma, hogy nézzek be a Cirmidea blogba. Már akkor sejtettem, hogy valami kellemes meglepetésben lesz részem. És igazam lett, nyertem egy gyönyörűséges nyuszikát, köszönöm, Janka! Nagyon örülök neki, hisz először nyerek valamilyen blogjátékban. Nem sűrűn jelentkezem (bár most Kalex játékának sem tudtam ellenállni...), hisz én még nem hirdettem játékot, de ami késik, nem múlik. :-DDDD
Amióta Dana honlapját megtaláltam, rákattantam a varrásra. Először nézegettem a varrógépeket, de mivel még sosem varrtam, kicsit elbizonytalanodtam az áraktól, hisz nem biztos, hogy szerelem lesz a varrás. Úgy meg nem akartam kidobni a pénzt. Anyóséknál porosodott egy régi varrógép, még a megboldogult Jugoszláviából. Lábbal hajtós, de kifogástalanul működik. Igaz, csak egyféle öltést tud, de sebaj, gyakorolni épp elég lesz. :-)
Most 3 projektem fut egy időben, az egyenes sorok gyakorlása után belevágtam az első anyagba...
Elkészült az első varrományom, igaz, tele hibákkal, de azért nagyon örülök.
Ebből a viharvert pulcsiból (valamiért megfordította a képet):
Legalább 100-szor bontottam, variáltam, de nem adtam fel. Profi tanácsok mellett megszületett Mara újabb sapija-az elsőből. :-DDD A sapka mintája, leírása itt, én kicsit megváltoztattam. Ideje beszerezni más fonalakat is.
A képen látszik, hogy még kötőt is kell alkotnom rá:
Végre eljutott hozzám az ajándékom! Elég kacskaringós utat tett meg Budapest-Bácskossuthfalva-Topolya-Kishegyes útvonalon, de itt van. Gyönyörűségek lapultak benne Borcsamama jóvoltából (a lenti képet is ő küldte, még mielőtt láttam volna az ajándékokat). Egy gyönyörű tavaszias falikép (tudniillik nem nagyon szeretem a telet), szépséges festett anyagok (varrni is szeretnék majd egyszer), egy aranyos kisliba Marának (kis félénk ismerkedés után birtokba is vette, megkóstolta), csipkék és csoki!!! Nagyon szépen köszönöm!!!!! A szívhez szóló képeslapot különösen.
A mamami fórum számos pozitív dolgot hozott az életünkbe. A számos virtuális barátság mellett a horgolás az egyik, amit ott fedeztem fel. :-) Ronimami munkái (itt és itt) annyira megfogtak, hogy én is horgolótűt ragadtam. Az első ügyetlenkedések után próbálkoztam egy sapkával magamnak, innen, de a számolgatásba belezavarodtam, Mara többször elszólított,mint a képen is látszik:
és így a babájának lett jó a sapka. Aztán Marának készítettem egy sapkát, az oldal szépen végigvezeti a folyamatot és videók is vannak a különböző pálcákról. Elég jól sikerült. Most megint sapkát horgolok, magamnak (apának van egy szépséges sapkája egyenesen Ronimami kezei közül), a Threadbanger ötlete alapján.
Elkészült a címkés bigyóka is Marának, Andrea segítségével. Köszi!!!!!
Nagyon jólesett a díj, köszi ccsigaház! Habár egyelőre a blog túlsúlyban a pici lányomról szól, a kreatív világba is lassan visszatalálok. :-) Kár, hogy nem készült kép arról, hogyan készítem Marának a címkés bigyókát (taggie blanket, tag rag-még nincs teljesen kész). Ő a hátamon, terápiás céllal, kezemben az anyag és öltögetem rá a szalagokat... Varrógépem még nincs, ezért várat magára a befejezés, hogy tényleg strapabíró legyen. Igaz, a blogírás is kreatív tevékenység, nem? 7 dolog rólam... Hm.
1. Rák csillagjegy lévén igazi fészekrakó tyúkanyó vagyok. Imádom a családom, a lányom, a férjem, szeretem itthon a nyüzsgést, ha barátok jönnek vendégségbe. És fejben állandóan lakberendezek, sajnos lassan halad az elképzelések megvalósítása.
2. Szeretem a nyarat, a tengert, a napfényt. Solta szigete különösen a szívemhez nőtt már 4 éve visszajárok. Viccesen úgy szoktam mondani, hogy napelemmel működök. Most borús az idő, nem is vagyok olyan energikus...
3. Az énekhangom hagy némi kívánnivalót maga után, de imádok dúdolni, zenét hallgatni. Most főleg gyerekdalokat hallgatunk naphosszat, de Mara imádja a Westlife-You raise me up-ot is...
4. A hordozás lett a szenvedélyem a lányom születése után, sokféle hordozót kipróbáltam és a téli hordozáshoz is alkalmazkodva feláldoztam a kabátomat.
5. Horgolni én is szeretnék megtanulni, nagyon sok szépséget láttam ezen az oldalon (rendeltem is pár szépséget) és az etsy-n is sok ötletet találtam. Elkapott az alkotási vágy, aztán majd meglátjuk, mi sül ki belőle...
6. Többen írták már a zöld olívabogyó imádatot. Ez nálam is fennáll, egy üveggel simán elbánok egy délután alatt. A kedvencem a paprikával töltött.
7. Kismama jóga oktató leszek, ha nagy leszek, Mara velem jógázott a pocakban is. :-) Már kamaszkoromban érdekelt a jóga, noteszbe rajzolgattam a tv-ből ellesett mozdulatokat, aztán pár éve visszatért ez a szerelem, átsegítve megannyi hullámvölgyön.
Nehéz a staféta átadása, kiknek is adjam a díjat. Akiknek az oldalát követem, azok már régi motorosok, már biztos megkapták ezt a díjat többször is.
Először is Belin-nek, az ő oldalára naponta benézek.
Ahamának, a húzogatós szervezőjének, aki nagyon kedves volt velem.
Pavlikatának, ő is csodaszép dolgokat alkot, a madárkánk is az ő keze munkája.
Dana-nak, nemzetközi vizekre evezve, az ő alkotásai révén kaptam kedvet a varráshoz. És a képei is csodásak!!!
Alkotó mami-Krisztinek, a mamami-ról találtam az oldalára.
Csiribiri-Kingának, nagyon jó ötleteket találtam nála. Mara hamarosan kinövi a 2. kis kádat is, a nagy kádba majd elkészítem a fürdőjátékot (is).
A Mamami boltnak, hordozási szenvedélyem okozóinak.
Az ünnepi felfordulásban el is felejtettem tudósítani a húzogatós játékról. Kicsit késve, de megérkezett az ajándékom a páromhoz, remélem, hogy tetszettek neki az "alkotások". Kalex volt a párom. Nagyon örültem, hogy részt vettem a játékban, így megismerhettem az ő kreatív blogját is, és minő meglepetés, sok hasonlóságot fedeztem fel bennünk. Például én is imádom a zöld olívabogyót. Nyami.
Készítettem neki egy ékszeres-mindenes dobozkát, papírpálca díszítéssel. Azután egy papírfonásos ceruzatartót, egy gyurma karácsonyfadíszt és 2 cd szalvétadíszt. A kisfiának is szerettem volna egy képet, de a gipszforma eltört és már nem volt idő újat készíteni. :-(
A játék résztvevőinek gyönyörűségeit ITT nézhetitek meg.
Kicsit keserű azért a szám íze, a párom, akinek engem sorsoltak, nem küldött semmit... De Ahamának és Borcsamamának köszönhetően nem maradok ajándék nélkül. :-DDDD
Végre elkészült az ajándékom a karácsonyi húzogatós páromnak (egyelőre nem írom le, ki az ), hamarosan talán meg is kapja. Kicsit küzdöttem a postán, vám kérdés is felmerült (elképzeltem, hogy a vámosok kiráncigálják a sztiropor golyócskákkal védett ajándékokat, és ugyanúgy óvatosan visszateszik), ezért egy kedves ismerősömet kértem meg, hogy Magyarországon adja fel a csomagot. Így hamarabb is odaér és remélhetőleg sértetlenül. :-)
Egyelőre csak kitérő a kreatív alkotás, mert nem nagyon jut rá idő Mara és a háziasszonyi teendők mellett (így is folyton fut a ház...), a régebbi kis munkáim közül meg sokat nem is örökítettem meg, ajándéknak készítettem. A blogbejegyzéseim is nyúlfarknyiak, ennyire futja csak az agykapacitásomból - állva is el tudnék aludni.
Mégis csippentettem egy pici időt, hogy az egyik barátnőm kislányát meglepjem. Jópofa Mikulás csizma ötletét találtam a neten, és úgy gondoltam, ebbe én is belevághatok. A prototípust nem mutatom meg, az nagyon csálé lett, de egyre jobban belejöttem. Igyekeznem kell, Maráé még nincs készen. :-D
Ha van egy kis időm, kutatom a kreatív blogokat, ötleteket vadászok, ha Mara kicsit nagyobb lesz, nekifoghassak újra kreatívkodni - elsősorban neki, a szobájába. Már több képet is készítettem szalvétatechnikával a babaszobába, de aztán elajándékoztam... Félkészen áll a dobozka, amit papírpálcákkal díszítek-a papírfonást is ki akarom próbálni... De ahogy belefogtam, Mara felébredt, nekem tiszta ragacs a kezem... szóval, elnapoltam kicsit az ilyesmit. Mostanában elkapott a varrási láz is (egyelőre elméletben), mert a varrónők haja azt hiszem, égnek állna, ha apa egyik ingéből szeretnék kisruhát Marának. :-D Örülök, ha elvállalják a hordozós kabátom átalakítását...
Örülök, hogy Csilla blogjáról a Varázskuckóba eltaláltam, kincsesbányára bukkantam.
