Szelíd noszogatás...

...előzte meg ezt a bejegyzést, Viki részéről. :)

Most sem leszek bőbeszédű:

A bagoly sehogy se akar megfordulni...

A hanyagolás...

...oka ez a pici csöppség, aki március 11-én érkezett a családunkba. :)

Eléggé csendben voltam mostanában. Azért kreatívkodtam is és gyűlik a listám a nyárra. De közbeszúrom a ház gatyába rázását is. :-)

Öcsém ballagása (ó, de nagyon hiányzik valaki a képekről...nem is bírtam ki könnyek nélkül)



Önállósulás



Hexagon kardigán

Ünnep

Semmi kedvem az ünnepekhez, de ma két dolog is történt. Kaptam egy szívhezszóló vígasztaló verset egy kedves ismerősömtől:

Ne sírj azért, mert szeretsz

Csak átmentem a másik oldalra – mindössze ennyi a halál.

Az maradtam, aki voltam és te sem változtál!

Akik egymásnak egykor voltunk, azok vagyunk mindörökre.

Szólíts a nevemen, ahogy mindig hívtál,

beszélj velem, ahogy mindig szoktál, ne keress új szavakat.

Ne ünnepélyes, ne szomorú arccal fordulj felém,

kacagj, nevessünk együtt, ahogy régen tettük!

Gondolj rám, mosolyogj rám, kérj, szólíts!

Ne árnyékolja be nevemet távolságtartó pátosz.

Az élet ma is olyan, mint volt, nem más.

Megy minden tovább, csak a szemed most nem lát,

mert az út másik oldalán vagyok. És ez jól van így.

Fogadd el ezt, és egyszer meg fogod találni a lelkemet is,

és benne letisztult, végtelen szeretetemet.

Kérlek, töröld le könnyeidet, ne sírj azért, mert szeretsz…

(Szent Ágoston)

Drága anyukám, a szívünkben örökké élni fogsz!

A másik pedig, hogy nyertem a Škrinja kreatív oldalon 4 gombolyag fonalat.

Kicsit visszalopták a szívembe az ünnepeket. Köszönöm.

Kellemes ünnepeket mindenkinek!

A fájdalom közepette a lánykám betöltötte a másfél évet... Habár nem szülinap, de mégis mérföldkő, szerettem volna a családdal megünnepelni. Ez most elmaradt.

Íme néhány friss kép:







Alkottam is, főleg terápiás célzattal.



A fényképeim gyakran amiatt rosszak, mert sietek, hogy még elkapjam a tágyakat, mielőtt egy huncut tündér megkaparintaná őket. A második kép 1 másodperccel később készült, mint az előző.



Ezt a fodros nyakbavalót a múlt hétvégén készítettem. A második sort lebontottam, valahogy nem tetszett (más színnel majd jövőre talán beválik), és még így sem az igazi. Tehát teljes bontás lesz, azt hiszem. Csak kiegészítőnek szántam, nem a nagy zimankóban. A párom szerint jó, a húgomnak nem tetszik. Jellemző, hogy a negatív hatása alá kerülök.



Viki útmutatása alapján készült ez a sapka (imádom az alkotásait), amit kicsit módosítottam. A virág helyett pántot tettem rá, mert a hűvös reggeleken éreztem a fuvallatot a homlokomon, amikor biciklivel mentem dolgozni.

Édesanyámnak

"Mióta elmentél, semmi sem számít,
Hisz nem láthatod már a föld csodáit,
Szeretni mentél a felhőkön át,
S veled repült az egész világ..."

...

Itt vagyok, Anya, suttogó szélként
Harmatcseppként egy fűszál hegyén
Szíved ha dobban… velem lüktet
Ezért amíg élsz, itt leszek én! "

Álmomban a karjaimban ringatlak én...

Kedves barátnőm gondolt rám és ezt a verset küldte:

Ne gondold,hogy Ő már elment,

Hiszen útja csak most kezdődött.

Az élet olyan végtelen,

E földi csak egy a sok között!!

Csak gondolj rá a bánat és könny mellett

Hogy ő már pihen ott, ahol nincsenek

Napok, évek, csak örök élet

Képzeld mennyire szeretné, ha mi tudnánk,

Hogy boldogan, szomorúság nélkül

Hagyjuk el földi hazánk.

S, hogy örökre élünk azoknak a szivében,

Kiket őszintén megérintettünk

ebben az életben.

Semmi sem veszik el, amit szeretünk

S Ő volt a legkedvesebb szerettünk!!!!

Nehéz napok ezek...

Beteg a kis család

Jöttem volna már egy ideje írni, de sajnos mindhárman megbetegedtünk... Szerencsére Mara jutott túl leghamarabb a nehezén, de még mindig nem a régi.

A legfontosabb tudósítás, hogy július 26-án Mara megtette az ELSŐ önálló lépéseket!!!! Épp a barátaink voltak itt a kislányukkal, amikor megörvendeztetett bennünket az új tudományával. Azóta bőszen gyakorol. Igaz, kicsit szeles, mert amikor közelít, akkor vetődik a karunkba-tudja, hogy elkapjuk. :-D

Budapesti kiruccanás

A múlt hétvégén Budapestre kirándult a kis családunk. Nekem kismamajóga oktatói diplomahétvégém volt, a férj+gyerek jöttek velem.

Péntek: utazás vonattal, lecuccolás, ebéd a barátnőméknél (köszi még egyszer, drága M), játszótér, séta.



Szombat: nekem 10-től jóga, Maráék sétáltak, délben szünet-szopi-peluscsere, utána vizsgaóra. Mara játszóterezett. Voltak a Várban is, de ott ő főleg aludt.



Hazafelé volt szerencsénk a tömegközlekedés szépségeit is megtapasztalni (Kapcsolat-koncert, dugók a Lánchíd után...), így Marának már éppen elege lett, hogy még liftezni is kell. A következő napokban Gyuszi lépcsőzött vele le-fel a 6. emeletről.

Vasárnap: megint jóga 10-16 óráig, közben szünet. Sikerült a vizsga, nem mentünk hiába!!!Visszafelé már rutinosabbak voltunk a buszon, elöl volt az itóka, keksz stb.






Hétfő: Akár haza is jöhettünk volna, de inkább maradtunk még 1 napot, állatkertbe mentünk. Kevés időnk volt, de nagyon jól éreztük magunkat, Mara látta a kis zsiráfot és a fóka is előbújt nagy nehezen. :-)





Kedd: 10-kor indult a vonat, igyekeztünk nagyon. Két gyerkőccel kicsit problémás az indulás. Nagyon köszönjük még egyszer a kedves vendéglátást!!!!