Friday, September 24, 2010

Húzós pénteki nap után - horgolási gyorsított üzemmód

Péntek.
Várjuk, hogy végre hétvége legyen, de még ott a péntek, végig kell gyűrni, hogy aztán felszabadultan élvezhessük (vagy dolgozhassuk) a hétvégét. Tornyosul a vasalnivaló, megyek is rögtön... :-D

Lazításképp ma két horgolmányomat is befejeztem, mivel Mara ma nem mutatott érdeklődést a gombolyagok iránt, inkább eljátszott mellettem. Néha félbeszakítottam a munkát, mert meg kellett néznem egy lapozgatós könyvet, elénekelni egy dalocskát, meg sétáltunk is, de valahogy ma haladtam.

Kedves kolléganőm, akinek a munkáiban már az osztályteremben is gyönyörködöm, hozott "egy kis" vatelint, így sikerült befejeznem a horgolt labdát. A hétvégén biztos nem jutottam volna el a boltba. Köszi, ccsigaház!
A huncut tulajdonosnak nagyon tetszik a művem. A befejező szálat a séta közben dolgoztam el. Ez már mániákusság?



Keresgélés közben bukkantam rá erre a sapkára. Anyukám kötögetős múltjából maradt rám egy csomó fonal, így nekiláttam a felhasználásuknak. Igaz, kicsit szúrós fajta (két árnyalatot fogtam egybe), de majd a szúrós napjaimon viselem.


A varrógép most kicsit pihen, bár már többször előfordult, hogy amikor befejezem a horgolt dolgot, akkor varrós terveket nézegetek. Találtam egy jó leírást megunt pulcsi átalakítására. Hamarosan csattog az olló!

Addig is egy jobb kép a táskáról, ami nagyon a szívemhez nőtt, a barátnőmhöz vándorolt. Remélem, örömét leli benne.

Thursday, September 16, 2010

...

Itt vagyok, Anya, suttogó szélként
Harmatcseppként egy fűszál hegyén
Szíved ha dobban… velem lüktet
Ezért amíg élsz, itt leszek én! "



Wednesday, September 15, 2010

Álmomban a karjaimban ringatlak én...

Kedves barátnőm gondolt rám és ezt a verset küldte:


Ne gondold,hogy Ő már elment,

Hiszen útja csak most kezdődött.

Az élet olyan végtelen,

E földi csak egy a sok között!!

Csak gondolj rá a bánat és könny mellett

Hogy ő már pihen ott, ahol nincsenek

Napok, évek, csak örök élet

Képzeld mennyire szeretné, ha mi tudnánk,

Hogy boldogan, szomorúság nélkül

Hagyjuk el földi hazánk.

S, hogy örökre élünk azoknak a szivében,

Kiket őszintén megérintettünk

ebben az életben.

Semmi sem veszik el, amit szeretünk

S Ő volt a legkedvesebb szerettünk!!!!




Nehéz napok ezek...

Gyönyörű fonalak nálunk

About Me

Followers

Kedvenc az Etsy-n

CafeMom Tickers CafeMom Tickers