Cica hajsza

Jól elmaradtam a blogolással, a mostani bejegyzésem már jó ideje íródott, azóta a cica doboz jól kiürült... De még van 3 gazdit kereső cicuska! :-D

A múltkor jó kis kalandban volt részünk. Két macskánk közül mindkettő beremekelt, 4-4 cicájuk lett. A padláson nevelgették őket, sehogy sem akarták elővezetni a kicsiket. Már a legtöbbnek gazdit is szereztünk, bár a szürkék közül megtartanék egyet, de a józan ész engedelmeskedik, ha nem akarok cicafarmot.

A kaland már délután kezdődött, amikor szokásosan Mara alvása alatt a számítógép előtt horgoltam és cicanyávogást hallottam. Gyorsan kimentem az udvarra, mert féltem, a galád kutyusunk bántja a kiscicát. De nem, a cica az eresznél egyensúlyozott, az anyja rá sem hederített. Próbáltam hozzáférni, de nem sikerült. Talán cicaiskola lecke lehetett, mert később már nem volt ott.

Később elhatároztuk, hogy a cicákat letranszportáljuk a padlásról, hogy megtanuljanak enni mást is a tejen kívül. A kiskonyhába vitte a párom őket, Mara karikás kendőben csücsült a csípőmön, onnan figyeltük az eseményeket. A cicák elkezdték felfedezni a terepet (limlomok sokasága), a tejet nem igazán lefetyelték. Míg egy közben betoppant vendéget kísértünk ki, az egyik cica kibújt az ajtó elé tett kerítésen, és én csak azt láttam, hogy a kutya visz a szájában egy csomagot. Huhh! Gyuszi rögtön elvette tőle, kapott is 1-2 fülest. Szerencsére nem lett baj, de a kiskonyha rossz megoldásnak bizonyult, át kellett a népes sereget költöztetni a műhelybe, ahol az anyacicák szabadon közlekedhetnek, a picik meg nem. Izgalmas volt a művelet, mert a cicák közben bebújtak mindenhová és a műhelyben sem maradtak a dobozban. De fél 9-re végre mind összeterelgettük őket és 16 ijedt kis szempár nézett ránk rendületlenül. Jaj, mindet megtartanám!!!

Ma vittünk nekik tejet, már kezdenek barátkozni...

Itt a vége, fuss el véle!